A következő irományommal nem akarom megsérteni a VV rajongóit. Megint csak azt tudom mondani, hogy hülyültem.

A Tévé átka

Inuyasha kis csapata már megint a tévé előtt ült.

Igen, ahelyett, hogy a Shikon szilánkokat keresték volna, vagy Narakut, a Való Világ 3-mat nézték. Mindannyian bambán meredtek a képernyőre.

Ha valamit nem értettek, megkérdezték Kagomét.

-Kagome, miért fingik az a pasas állandóan?

-Kagome, miért káromkodik annyit?

-Kagome, miért keni be az a manusz mogyorókrémmel a vécéülőkét?

Szegény lány persze, hiába élt évszázadokkal később, mint a többiek, a választ nem tudta.

Ehelyett mindig neki kellett szólnia, ha valaki bambaságában túl nagyra tátotta a száját.

Miroku odafordult Inuyashához.

-A bátyád hol van?

Inuyasha ingerülten válaszolt.

-Az a hülye már megint a gép előtt ül!

Miroku hirtelen ötlettől vezérelve (és mivel már unta az ordító dobozt) átbattyogott a hálószobába Sesshoumaruhoz. Elhatározta, meglesi, mit nézeget az interneten. Halkan kinyitotta az ajtót, belépett, és nyomban el is taknyolt egy halom cédében.

-Lopakodunk, mi? – horkant fel Sesshoumaru szemét le nem véve a képernyőről.

A szerzetes lemondóan sóhajtott.

-Hamár nem sikerült, legalább mondd meg, mit nézel most éppen?

-Csak az időjárásjelentést – hazudta Sesshoumaru szemrebbenés nélkül.

-Aha. – Miroku hirtelen ellökte Sesshoumarut a képernyő elől, és szemét a monitorra szegezte.

Majd ijedten hőkölt vissza.

-hArRy PoTtEr?????

Sesshoumaru elvörösödve tápászkodott fel, és finoman kiterelte a szerzetest a szobából.

Miután Miroku kellő mennyiségű ragtapasszal elláta magát, benézett a nappaliba.

A kis csapat még mindig a dobozt bámulta tátott szemmel.

-A tévé hülyít – suhant át Miroku agyán. Aztán gondolkoni kezdett. Elnézve az orrát piszkáló Inuyashát, az ujját szopó Shippout és a körmét rágó Sangot döntő elhatározásra jutott.

-Inkább Sesshoumaru – mondta ki hangosan, majd a csodálkozó pillantásokkal mit sem törődve visszacsoszogott a kisszobába.